A Szerző számos kollégájának álláspontja szerint a büntetőügyek döntő többsége már az eljárás nyomozati szakaszában eldől. Ezt az álláspontot a Szerző is meg tudja erősíteni, hiszen a nyomozó hatóságok, illetőleg az ügyészség által feltárt bizonyítékok gyakran csupán „visszaköszönnek” a tárgyaláson, azonban a bíróság már további bizonyítási cselekményeket alig végez. A terheltek, a tanúk újbóli kihallgatása, az okiratok, illetőleg tárgyi bizonyítási eszközök bírósági szemléje, vagy éppenséggel a már korábban beszerzett szakvélemény újbóli ismertetése csak kiegészítő jellegű, pusztán formális tevékenységnek tekinthető. Mindezek okán nagyon lényegesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek a nyomozás megindulására, az abban érintett eljárási alanyok jogaira és kötelezettségeire, valamint a határidős szabályokra vonatkoznak. Külön problémát jelent a gyakorlatban a gyanú és a megalapozott gyanú fogalmának tisztázása – már csak azért is, mert jelen büntetőeljárási törvényünk nem következetes e kifejezések használata vonatkozásában. A Szerző e tanulmányában a nyomozati szak egyes alapfogalmainak tisztázására és a még megoldatlan szabályozási kérdésekkel kapcsolatos nézeteinek a kifejtésére vállalkozik.

A tanulmány bemutatja a magyar-román kapcsolatok több évszázados fejlődését, egészen Románia európai uniós csatlakozásának időszakáig. Külön fejezetben kerül elemzésre Románia és az Európai Unió tárgyalásainak története, a csatlakozás körülményei. Az írás foglalkozik Románia csatlakozásával összefüggésben a magyar állásponttal is. A Szerző a cikk zárásaként áttekinti az elmúlt évek kétoldalú gazdasági kapcsolatainak az alakulását is.

A hazai közpénzügyek megújításához a jogszabályi hátteret az Alaptörvény és az annak elfogadását követően hatályba lépett sarkalatos törvények képezik. A sarkalatos törvények sorában elsőként került elfogadásra az új számvevőszéki törvény. A törvény amellett, hogy teljes mértékben illeszkedik a nemzetközi elvárásokhoz, megerősítette az Állami Számvevőszék függetlenségét, jogosítványait, és megnövelte az ellenőrzések transzparenciáját. A függetlenség jogi garanciáinak zömét (minősített többséggel elfogadott törvény, az elnöki mandátum 12 éves időtartama és annak védettsége, összeférhetetlenségi szabályok) a régi ÁSZ törvény is tartalmazta, azonban hiányzott belőle az ellenőrzések terén biztosított szabad témaválasztás és a jelentések nyilvánosságának egyértelmű deklarálása. Az új törvény nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló pénzügyi függetlenségről gondoskodott: előírta, hogy az ÁSZ költségvetése nem lehet kevesebb az előző évi központi költségvetésben megállapított összegnél. Az Állami Számvevőszék megkapta a szükséges felhatalmazást ahhoz, hogy leszámoljon a következmények nélküli ellenőrzések korszakával, továbbá hatáskört arra, hogy a költségvetési forintokat bármely szervezetnél ellenőrizheti. A közreműködési kötelezettség szigorítása, az intézkedési terv készítési kötelezettség bevezetése súlyt adtak az ellenőrzéseknek. Az új törvény tanácsadási, véleményezési, tanulmánykészítési és elemzési tevékenységre vonatkozó új jogkörökkel ruházta fel az Állami Számvevőszéket, emellett elemzések készítése a Költségvetési Tanács munkájának támogatásához kötelezettségnek minősül. 1990 óta végzi az ÁSZ a következő évi költségvetési tervezet véleményezését is. Az Állami Számvevőszék stratégiájában vállalt küldetése a jó kormányzáshoz való hozzájárulás, amihez az új törvény adta jog- és hatáskörök megfelelő támogatást jelentenek.

Jelen íráshoz kapcsolódóan nem olvasható rezümé.

A verseny tisztaságának elve versenyjogi alapintézmény, ezért kiemelten kell vizsgálni a verseny tisztaságának sérelmét közbeszerzési eljárásban az ajánlattevők közötti összefonódás esetén. Mind a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a korábbi Kbt.), mind pedig a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény alapelvi szintre emeli a verseny tisztaságát, szoros összefüggésben az esélyegyenlőség elvével, amelyet az ajánlatkérő köteles biztosítani, a közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplők pedig tiszteletben tartani azt az eljárás során. A törvény tételes rendelkezése kizárja annak jogszerű lehetőségét, hogy az ajánlattevő ugyanabban a közbeszerzési eljárásban, ugyanazon közbeszerzési rész tekintetében más ajánlatban mint közös ajánlattevő, 10% feletti alvállalkozó, erőforrást biztosító szervezet is részt vegyen.

Ma már nem kérdés, hogy a gyermekes családokat többlettámogatásban kell részesíteni, azonban minden országban más és más elemeket foglal magában a családpolitika, vagy az egyes elemekre eltérő hangsúlyt helyez a családtámogatási rendszer. Magyarországon az 1900-as évek elején megjelentek azoknak az eszközöknek az előképei, amelyekkel az állam a gyermeket nevelő családokat támogatja; a 20. század közepén pedig a mai családtámogatási rendszer minden eleme kifejlődött. Jelen tanulmányban a Szerző bemutatja a rendszerváltás előtti magyar családtámogatási ellátásokat.

„Ment-e a jogszabályok által a világ elébb?” – ez a tanulmány központi kérdése. Álmosító jogfilozófiai értekezés helyett azonban a gyermekkor ókortól napjainkig tartó, szüntelen mozgásban lévő történetébe ágyazva vizsgálja a Szerző e kérdést. A gyermekkor, illetve gyermekfelfogás jogágakon átívelő bemutatása során a Szerző nagyban igazodott a történeti fejezetben érintett témákhoz, így írásában bőséggel vannak visszatérő motívumok: a gyermekkitételtől az otthonszülésen, a család funkcióin, a gyermeknevelésen és az oktatáson át, egészen a gyermekvédelemig. A Szerző külön fejezetben tárgyalja a 12-14 év közötti „gyermekek” büntetőjogi felelősségét.

Az európai integráció részeként megjelenő uniós polgárság új helyzetet teremtett a tagállamok állampolgársági szabályozásában. Bár továbbra is a tagállam hatáskörében maradt az állampolgárság meghatározásának és szabályozásának a joga azzal, hogy valamennyi tagállami állampolgár uniós polgárrá vált a tagállamok állampolgársági politikáinak egymásra utaltsága tovább erősödött. Az uniós polgárság megjelenése mindazonáltal tovább növelte a különbségeket a tagállami állampolgárok és a tagállamok területén élő harmadik államok állampolgárai között. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az uniós polgárság, illetve az uniós törekvések hatására változott-e a tagállami állampolgársági szabályozás mind a tagállami állampolgárok, mind pedig a harmadik állambeliek jogállását illetően.

A tanulmány a Tanács 1/2003/EK rendeletével létrehozott európai versenyhatósági együttműködés négy pillérét mutatja be: az alkalmazandó jog meghatározását, a párhuzamos joghatóságok rendszerét, az uniós versenyjog egységes alkalmazásának garanciáit és az információ-átadás mechanizmusát. Bár az Európai Bizottság a decentralizált jogalkalmazási rendszerben is megőrizte kiemelt szerepét, a modernizált versenyjogi integrációban valóban hatékonyabban érvényesül az unió versenypolitikája. Azonban a rendelet hatálybalépése óta eltelt tizenegy év bizonyította, hogy a versenyhatóságok közötti információ-átadás mechanizmusa nemcsak az alapjogvédelem dimenziójában vet fel kérdéseket, hanem a magánjogi jogérvényesítés és az engedékenységi politika érvényesülése vonatkozásában is.