A Szerző részletesen elemzi a hatósági ellenőrzés és a rendőrség tevékenységét érintő szervezeten belüli ellenőrzés szabályozását. Összehasonlítja a két ellenőrzés típus célját, eszközeit, módszereit. Rávilágít arra, hogy két teljesen eltérő cél elérése érdekében hasonló, több esetben azonos módszerek, eszközök alkalmazhatók.

Az ingófoglalás – mint végrehajtási cselekmény – talán az egyik legvitatottabb intézkedés a végrehajtás rendszerében, tekintettel arra, hogy a hatóság ebben az esetben a magánszemély intim szférájába avatkozik be, a tulajdonhoz való jog korlátozásával. Jóllehet a tulajdonhoz való jog az egyik legfontosabb alkotmányos jogok egyike; fontos hangsúlyozni azt is, hogy az adóvégrehajtás az adótartozás önkéntes megfizetésének elmaradása következményeként induló kényszerítő eljárás. A jogerős bírósági, hatósági döntések tiszteletben tartása, az azokban foglaltak teljesítése – akár állami kényszerrel – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik, mely megköveteli, hogy akár a tulajdonhoz való jog sérelme árán is, a törvényekbe és a bíróságok által hozott ítéletek végrehajthatóságába vetett bizalom megszilárduljon. A tanulmányban az ingóvégrehajtás jogi szabályozásának bemutatására kerül sor, különös tekintettel a vonatkozó bírói gyakorlatra, illetve az Alkotmánybíróság egyes, tárgykörre vonatkozó eseti döntéseire.

It is a frequent legislative and judicial question, that the crimes commited in the virtual space how can be recorded or be removed without vanishing the content and traces which lead to the culprit. These data must be also unchangeable and accessible in every section of the criminal process.

A virtuális térben elkövetett bűncselekmények esetében sokszor felmerül mind a jogalkotói, mind a jogalkalmazói szinten az, hogy az elkövetett jogellenes cselekményeket hogyan is lehet rögzíteni, illetve olyan módon eltávolítani – vagyis hozzáférhetetlenné tenni –, hogy annak tartalma és az elkövető bűnösségéhez vezető nyomok ne tűnjenek el, azokat módosítani se lehessen, illetve az eljárás bármely szakaszában felhasználható legyen.

Jelen íráshoz kapcsolódóan nem olvasható rezümé.

A kezesség helyes jogi megítéléséhez elengedhetetlen annak másodlagos és járulékos jellegének elválasztása. Az új Polgári Törvénykönyv ugyan dogmatikai helyességgel rendezi a kezes helytállási kötelezettsége megnyílásának időpontját, azonban a korábbi törvény és az annak alapján kialakult gyakorlat sokban ellentmondásokat és a fogalmak összemosását tartalmazza, ami a régebben kötött kezességek során felmerülő jogviták eldöntését a jövőben is meghatározza. A Szerző a tanulmány első felében a régi Ptk. szerinti szabályozást elemzi részletesen a bírósági határozatok tükrében, ennek során a fogalmak tisztázására törekedve és az új előírások megértését segítve. Ismerteti az új kódex megalkotása során a kezességre vonatkozóan felmerült javaslatokat, majd a hatályos rendelkezések mögötti megfontolásokat és azoknak a korábbitól eltérő jellegének okát világítja meg.

A magyar jogi szabályozás, valamint a konstans bírói gyakorlat következetes abban, hogy a felszámolási eljárás célja a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése, és ennek során a hitelezők követelésének az adós vagyonából történő kielégítése. A felszámolás során ugyan elképzelhető az adós és a hitelezők közötti megegyezés, azonban a bírói gyakorlat az egyezségkötés lehetőségét csak szubszidiárius jelleggel, a felszámolás törvényben deklarált céljának alárendelve teszi lehetővé. A washingtoni székhelyű Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja egy hazai felszámolási ügy kapcsán viszont arra tekintettel hozott a Magyar Államot elmarasztaló ítéletet, hogy a hazai bíróságoknak a felszámolási eljárásokban követett gyakorlata alapvetően téves, miután a felszámolási eljárás célja nem feltétlenül és elsősorban a hitelezők érdekeinek, hanem a beruházásoknak a védelme. Így az ítélet következtében a hazai bírói felfogás átértékelése válhat szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy az adós cégnek lehetősége legyen a vagyona megőrzésére.

A tanulmány célkitűzése egyebek mellett az, hogy különbséget tegyen az európai országok hamis esküre, valamint a hamis tanúzás bűntettére vonatkozó szabályai között. A hazai büntető anyagi jogi szabályok alapján a tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, a hamis tanúzást már ezáltal elköveti. Elsősorban az osztrák és más európai Büntető Törvénykönyvek releváns rendelkezéseinek elemzése által alkotó jellegű javaslatok megfogalmazására nyílik lehetőség e tanulmány keretei között a jelenleg is büntetendő igazságszolgáltatás rendes működését fokozottan támadó bűncselekménnyel, és a hamis esküvel kapcsolatban.

A közigazgatási eljárás a legtipikusabb eljárás. Nem a szakma iránti elfogultság mondatja ezt velünk, hanem a valóság. Kilényi Géza nyomán mondhatjuk: ha valaki egész életében jogkövető magatartást tanúsít, nem keveredik senkivel jogvitába, nem követ el bűncselekményt, és – szerencséjére – sértettként, esetleg tanúként sem kell részt vennie sohasem bírósági tárgyaláson, vajmi kevés fogalma lehet arról, hogyan is „néz ki” egy polgári vagy egy büntetőeljárás. Ám a közigazgatással és a közigazgatási eljárással mindenki találkozik; közigazgatási eljárás nélkül nincs állami működés; közigazgatási eljárási jogviszony alanya mindenki lesz, bármiképp is élje le az életét. Amikor például az anyakönyvbe bejegyzik a gyermek megszületésének tényét, a házasságkötést, amikor valaki személyazonosító igazolványt, útlevelet, vezetői engedélyt vagy erkölcsi bizonyítványt vált ki, ügyfélként találkozik a közigazgatással, a közigazgatási hatósággal. Nem véletlen tehát, hogy a közigazgatási jog mint diszciplína, kiemelt jelentőséget kap az oktatásban, és annak ismerete természetesen nem nélkülözhető a rendészet egyik területén sem. A tanulmány megkísérli összefoglalni a „hagyományos” rendőrség rendkívül széleskörű és szerteágazó rendészeti-közigazgatási természetű feladatai közül azokat, melyekkel a hétköznapi életben is gyakran találkozhatunk. A Szerző szándéka szerint ez a fajta áttekintés vázlatszerűen megvilágítja majd a legfontosabb szabályokat és eljárási intézményeket.

A tanulmány vázolja a hatalmi ágak elválasztásának történeti folyamatát. Bemutatja azokat az elméleti és gyakorlati nehézségeket, melyeket az elválasztás követelménye felvet. Ebben az elméleti keretben igyekszik kijelölni az Alkotmánybíróság tevékenységének helyét az állami működésben. A legitimitás problematikájának dimenziójában keresi azokat a főbb kereteket, amelyek az alkotmánybíráskodás tevékenységének határait kijelölik.