Bérces Viktor egyetemi tanársegéd, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Büntetőjogi Tanszék

A magyar büntetőeljárási rendszerben az eljárás számos szereplője láthat el terhelti védelemre irányuló tevékenységet. Így a Szerző álláspontja szerint az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság is bevonható ebbe a körbe, hiszen törvényes kötelezettségük a terhelt javára szóló mentő, illetőleg enyhítő körülmények feltárása. Ugyanígy megemlíthető a védelem oldalán a terhelt törvényes képviselője, illetőleg nagykorú hozzátartozója, valamint végső soron maga a terhelt is. Jelen tanulmány azonban kizárólag a meghatalmazáson alapuló védőügyvédi tevékenységre koncentrál, tekintettel arra, hogy a legnagyobb „hatásfokkal” ez a személyi kör jár el védői minőségben a büntetőeljárásban. Amikor a Szerző ügyvédkollégáinak mesélt a szóban forgó témakört érintő publikációs terveiről, egyesek megmosolyogták, mások elismerően bólogattak. „Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja!” – mondja az ismert szólás-mondás, amely ezen hivatás vonatkozásában hatványozottan igaznak bizonyulhat. Elméleti törvényszerűségek felállításával ebben az esetben csak kísérletezni lehet, ugyanakkor a Szerző egyáltalán nem tartja feleslegesnek a jelen témakörrel való foglalatoskodást − már csak azért sem, mert a releváns tudományos művek száma meglehetősen csekély hazánkban.

Braun Zsolt Zoltán kiemelt főreferens, Belügyminisztérium Szabályozási Főosztály

A tanulmány első része történeti fejlődésében mutatja be a diplomáciai kapcsolatok intézményesülését. Az írás ismerteti a magyar diplomácia évszázadokon átnyúló történetét és az önálló magyar külügyi igazgatás létrejöttét. Bemutatást nyernek a magyar királyok, erdélyi fejedelmek és az 1848-as forradalom diplomáciai szervezete, valamint a Habsburg-ház diplomatái. A Szerző a XXI. század hajnalán a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb kérdésének tartja, hogy a diplomaták és konzulok zavartalanul és biztonságos körülmények között folytathassák tevékenységüket a fogadó állam területén.

Assoc. Prof. Dorota Maśniak, Department of Civil Law University of Gdansk Faculty of Law and Administration

Within the political transformation and changes of economic and social relations in the beginning of the last decade of the 20th century, Polish insurance market experienced a rebirth (restoration). Considered as a complex branch of law − insurance law includes the economic insurance law and social insurance law as well. Despite the differences in methods of regulating it, there is a tendency to treat the insurance law as one scientific specialization. The essence of the insurance relationship is the supply of insurance protection. On the Polish market, insurers always provide insurance protection on the basis of insurance contracts concluded with insuring parties. One of the most significant changes in the Polish financial services sector over the past few years has been the expansive development of bancassurance. Bancassurance is an example of the sphere in which the law has not kept pace with practice.

A XX. század utolsó évtizedének elején végbement politikai átalakulás, valamint a gazdasági és társadalmi kapcsolatokban bekövetkezett változások közepette a lengyel biztosítási piac újjászületésen ment keresztül. Összetett jogintézményként tekintve e területre, a biztosítási jog magába foglalja a gazdasági biztosítás és a társadalombiztosítás jogát is. A szabályozásra vonatkozó különbségek ellenére egy olyan folyamat figyelhető meg, amely a biztosítási jogot egy tudományos szakosításként/szakágként kezeli. A biztosítási jogviszony lényege a biztosítási védelem ellátása. A lengyel piacon a biztosítók a biztosított felekkel megkötött biztosítási szerződés alapján mindig biztosítási védelmet nyújtanak. Az egyik legjelentősebb változás az utóbbi néhány évben a lengyel pénzügyi szolgáltatások területén a bankbiztosítás jelentős fejlődése. A bankbiztosítás azonban csak egy példa arra a területre ahol a törvény nem tartott lépést a gyakorlattal.

Grünhut Zoltán tudományos munkatárs, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont

A tanulmány célja körüljárni az izraeli–arab/palesztin konfliktushoz kapcsolódó egyik legfontosabb nemzetközi dokumentum, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által közreadott 242 (1967) sz. határozat elfogadásának körülményeit, valamint a döntés vitatott értelmezését, amely két, alapvetően ellentétes állásfoglalást tükröz. Az érvek ütköztetésével a dolgozat rávilágítani igyekszik a konfliktus nemzetközi politikai és jogi kontextusának rendkívüli összetettségére.

Hrecska, Renáta PhD Student, Pazmany Peter Catholic University Doctoral School of Law and Political Sciences

When we talk about government, we usually think of national governmental, public administrational systems. But we have to see that these systems are in connection with international public administration, too. International organizations are part of governmental systems, because their operation has influence on national politics, legislation procedures and in general on operation of the State. At the same time those men and women who are employees of the international organizations – e.g. UN, its associate specialized agencies, EU etc. – drive the machinery that binds together the nations and regions of the modern world. So it has to be clear why one decides the way as he/she does and what ways are open to examine the process of operation. During the Cold War, the USA stated that the UN is untrustworthy because spies from the Soviet Union can take seats in the organization. Senator McCarthy wanted to purge the ranks of communists. This was one of a visible intention to influence a neutral organization – but there are a lot more possibility to help making decisions out of sight. It’s a common problem that international organizations have huge bureaucratic systems that makes more difficult to follow the operation. It’s interesting to examine how regulations of international organizations contain anti-corruption measures – including eServices – and how these rules help to make international organizations transparent.

Amikor kormányzatról beszélünk, általában nemzeti szintű kormányzati és közigazgatási szinten kezdjük a vizsgálatot – ugyanakkor ezek a rendszerek kapcsolatban állnak a nemzetközi közigazgatással is. A nemzetközi szervezetek részei a kormányzati rendszereknek, hiszen működésük hatást gyakorol a nemzeti szintű kormányzati döntésekre és a megvalósulásra egyaránt, a jogalkotási folyamatra és általában véve az egész állam működésére. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az államokat és régiókat összekötő gépezetet azon tisztviselők működtetik, akik a nemzetközi szervezet – mint amilyen az ENSZ, annak szakosított szervezetei és az Európai Unió – kötelékében végzik munkájukat. Mindezek fényében tisztában kell lennünk azzal, hogy ki, mikor, miért hoz meg adott döntést, valamint azzal is, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az eljárások megfigyelésére. A Hidegháború alatt az Amerikai Egyesült Államok megbízhatatlannak bélyegezte az ENSZ szervezetét arra való hivatkozással, hogy szovjet kémeket enged tisztviselői sorába. McCarthy szenátor intézkedése csak egy látható megnyilvánulása volt annak, hogy valamely csoport befolyásolni kívánt egy semleges szervezetet. Súlyos probléma, hogy a nemzetközi szervezetek bonyolult bürokratikus rendszere megnehezíti az egyes lépések felügyeletét. Érdekes megvizsgálni tehát, hogy milyen rendszerben tartalmaznak a nemzetközi szervezetek belső jogforrásai anti-korrupciós intézkedéseket – beleértve az egyre elismertebb e-kormányzati eszközöket – és ezek a szabályok milyen módon járulnak hozzá az átlátható működéshez.

Jámbor Adrienn PhD-hallgató, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék

Az állatkísérlet az állat kísérleti, oktatási vagy egyéb tudományos célból való felhasználása. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény kimondja, hogy nem engedélyezhető állatkísérlet akkor, ha ismert olyan alternatív módszer, amely állat használata nélkül megvalósítható. Ilyen alternatív módszerek a statisztikák, járványügyi kutatások, klinikai kutatások, számítógépes modellezések és a boncolások. Ezen módszerek eredményei is hitelesek, pontosak és egyetlen állatnak sem okoznak indokolatlan fájdalmat.

Juhász Andrea Erika PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

„A párviadal alatt két személynek, megelőzőleg történt kihívás és annak elfogadása folytán, bizonyos meghatározott szabályok szerint, öldöklő fegyverekkel vívott harczát értjük”. A párbajok kérdésével kapcsolatban mindenekelőtt meg kell vizsgálni a történeti hátteret, azt, hogy mikortól beszélhetünk büntetőjogi értelemben a párbajokról, azaz, mikortól nyilvánították büntetendővé a párviadalokat. A Csemegi-kódex önálló tényállásként szabályozta a párviadal vétségét, de már az 1843. évi Büntető Törvénykönyvi Javaslat is önálló bűncselekményként rendelte büntetni. A tanulmány célja, hogy bemutassa a párviadal vétségére vonatkozó büntető anyagi jogi szabályokat, s azt, hogy a párviadal vétsége miatt felelősségre vont elítéltek, azaz az államfoglyok milyen büntetés-végrehajtási szabályok szerint töltötték le büntetésüket a „custodia honesta” jelleggel fémjelzett államfogházban.

Kaprinay Zsófia egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék

A civil/nonprofit szervezetek 1990 óta fontos szerepet játszanak mind a társadalmi, mind pedig a gazdasági folyamatokban. Az elmúlt több mint két évtizedben a rájuk vonatkozó szabályok nem nagy mértékben változtak. Azonban a 2012. január 1-jén hatályba lépő az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény számos változást hozott az egyesület létesítésére, nyilvántartásba vételére, működésére, gazdálkodására vonatkozóan. Mindezekre tekintettel az egyesületek szabályozása újra reflektorfénybe került. Jelen tanulmányban az egyesület működésével összefüggésbe hozható lényegesebb alkotmánybírósági határozatokat próbálja a Szerző feleleveníteni az egyesülési jog szempontjából.

Kovács Judit Nóra PhD hallgató, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrárjogi és Környezetvédelmi Jogi Tanszék

A jelenleg hatályos amerikai törvények nem a géntechnológia hatásainak szem előtt tartásával születtek. Ezeknek a jogszabályoknak a felépítése nem alkalmas arra, hogy a technológiai fejlődés új eredményeivel szemben hatékony védelmet jelentsenek a fogyasztók illetve környezetünk számára. Így új jogszabályok kidolgozására van szükség. A kaliforniai fogyasztók nagy része egy törvényt kíván elfogadtatni The California Right to know Genetically Engineered Food Act címmel, amely biztosítaná számukra azt a jogot, hogy megismerhessék az általuk vásárolt élelmiszerek összetevőit, különös tekintettel a GMO-kra. Célkitűzések között szerepel, hogy a boltok polcain megtalálható és a javaslat hatálya alá tartozó, jelöletlennek minősülő élelmiszerek esetében, a fogyasztó pert indíthasson. Ebbe az irányba történő elmozdulás érdekében a civil szervezetek rendkívül nagy szerepet vállalnak az Egyesült Államokban.

Mikes Lili PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék

A méhmagzat a magyar jog szerint nem jogalany. Jogképessége feltételes: az élveszületés feltételétől függ. Megszületése előtt is lehetnek azonban olyan (pl. vagyonjogi, családjogi) érdekei, amelyeket védelmezni kell. Elsősorban a törvényes képviselőinek (szüleinek) joga és kötelezettsége a magzat érdekeinek védelmezése, azonban előfordulhatnak olyan esetek, amikor – érdekellentét vagy alkalmatlanság miatt – harmadik személy (a méhmagzat gondnoka/gyámja) látja el e feladatokat. Az intézmény megvizsgálásának aktualitását az új Polgári Törvénykönyv elnevezésbeli változtatása adja: a korábban méhmagzat gondnoka elnevezés helyett a méhmagzat gyámja kifejezést használja. Jelen tanulmányban a Szerző áttekinti a méhmagzat érdekei képviseletének történeti fejlődését, valamint elemzi annak jelenlegi szabályozását, végül az intézmény gyakorlati megjelenését mutatja be bírói esetjogi példán keresztül.

Pintér Beatrix megbízott előadó, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jog- és Társadalomelméleti Tanszék

Elöljáróban vizsgálat alá kerül a korrupció fogalma, mind etimológiai, jogi és politikai szempontból. Érdekes párhuzam található a korrupció különféle jelentéseiről, az elmúlt korszakokban. A cikk tartalmaz egy szociológiai kitekintést és a nemzetközi szervezetek korrupció megelőző tevékenységének széleskörű elemzését. A Szerző részletesen elemzi a korrupció elleni küzdelem szempontjából kiemelt fontosságú kormányközi és a nem kormányzati nemzetközi szerveket, valamint ismertetésre kerülnek ezen intézmények eredményei, amellyel hozzájárulnak a korrupció elleni küzdelem felszámolásához. Kormányközi szervezetek tekintetében a cikk kiemelten foglalkozik az ENSZ, az OECD, a Financial Action Task Force (FATF), az EBESZ valamint az Európa Tanács korrupció ellenes tevékenységével és az eddig elért eredményeivel. A nem kormányközi szervezetek közül a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete (INTOSAI) és a Transparency International korrupció ellenes tevékenysége kerül feldolgozásra. Ismertetésre kerül továbbá az Európai Bizottság korrupció ellenes vizsgálatának jelentése, mely a tagállamok tekintetében kockázati tényezőként elsősorban a közigazgatást említi, továbbá a városfejlesztési, építésügyi és egészségügyi ágazatokat, mint kiemelt kockázatot jelentő ágazatokat. Magyarország az Európai Bizottság véleménye szerint integritás és megelőzés-orientált állásponton van. Ennek alapján a magyar kormány 2012-ben egy két éves korrupció-megelőzési programot fogadott el, amelyben kiemelt helyet foglalnak el az integritással kapcsolatos intézkedések. A kormányhatározat megfogalmazza továbbá azokat az alapelveket, amelyek mentén a korrupció elleni küzdelmet elő kívánja mozdítani.

Baksa Eszter PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola Politikatudományi Program

A Szerző jelen recenziójának keretében Ágh Attila, Kaiser Tamás, Koller Boglárka szerkesztésében megjelent “Többemeletes vagy többsebességes? A differenciált integráció változatos formái az EU-ban” című művet mutatja be.